Pár napja éppen egy kirándulásról mentünk hazafelé, amikor is láttuk, hogy valaki belecsúszott az autójával az árokba. Senkinek semmi baja, a kocsi is megúszta, de meg se tudott moccanni a hó miatt. Minden arra járó autós megállt és jött segíteni. Mindenki közvetlen, barátságos és bár egymásnak teljesen idegen, mégis egy csapatként összedolgozva, percek alatt sikerült kiszedni az árokba csúszott autót.

Én úgy hiszem, hogy ideje elfelejteni azokat a bizonyos negatív jelzőket, amiket már közhelyesen használunk, hogy itt mindenki ilyen meg olyan.. Ez a példa is azt bizonyítja, hogy igenis számíthatunk egymásra.

Szeretem amikor két évszak között állunk. Például amikor még foltokban itt a hó, de már annyira süti a Nap, hogy elvakítja az embert. Vagy ilyen az is, amikor még kellemes a hőmérséklet, viszont a fák levelein már színek százait fedezhetjük fel.

Most épp tavasz van és újdonságként hat rám a sok zöld levél, a virágzó fák illatai, vagy éppen a rengeteg madár éneke. Sétálok az erdőben és mindent újdonságként élek meg. Korábban írtam már az idő kérdéséről is, illetve a jelen megéléséről. Annyi biztos, hogy ilyen évszakváltások után könnyű a jelenbe lenni, hiszen csupán annyiról van szó, hogy mindent mondhatni csodálattal figyelsz magad körül.

Vajon miért van az, hogy 1-2 hét és teljesen megszokottá válik ez az állapot és már észre sem vesszük? Vajon az jó lenne ha az évszakok gyakrabban váltakoznának, tehát rövidebb ideig tartanának? Vagy szükség van a hosszú őszre és télre ahhoz, hogy értékelni tudjuk a tavasz elejét?

Több mint 50 videót és több mint 230 fényképet találsz Kőszegről itt mindenféle évszakból.

Valaki azt mondta egyszer, hogy amit elkezdesz elemezni azt megölöd. Nagyon megfogott ez a mondat.

Az emberi elme úgy van kitalálva hogy problémákat oldjon meg. Ezt a tulajdonságát addig fejlesztette, hogy ha épp nincs probléma akkor csinál! Előhoz régi dolgokat amik rossz érzést váltanak ki belőlünk vagy éppen a jövőn aggódik, de általában valami olyanon, amin nem nagyon tudunk változtatni.

Talán ezért van az, hogy aki nem figyel oda a gondolatai milyenségére, az bár akaratlanul, de pesszimistává, rossz kedvűvé válik. Persze sokan csak annyit mondanak, hogy ők realisták, ami nekem annyit mond, hogy még a fejük kinn van a vízből. No de térjünk kissé vissza az eredeti feltételezésünkre.

Én nagyon szeretek túrázni és új helyeket felfedezni. Ha jobban belegondolunk abba, hogy mi az a túra, akkor kb ezeket kapjuk válaszul:

-sokat mész, valószínűleg el is fáradsz
-megizzadsz
-lehet megcsíp egy csalán
-az is lehet hogy napszúrást kapsz
- a táska miatt lehet fájni fog másnap a vállad
és még folytathatnánk...

Kirándulni szuper dolog, aki rendszeresen jár, az megfogja ezt erősíteni. Aki meg még nem volt, az meg ne nagyon gondolja túl, mert csak lebeszéli magát egy olyan dologról, amit én akár minden nap is tudnék csinálni. Persze ez a túlgondolás minden másra is igaz.

A fénykép a kőszegi Szulejmán kilátón készült.

Felfigyeltem arra, hogy Kőszegen vannak olyan helyek amik pihentetnek, vannak amik inspirálnak és új ötletekkel látnak el és olyanok is vannak amik inkább a dolgok megvalósítását szolgálják.

Inspirációért és új ötletekért érdemes egy jó kilátással rendelkező helyre menni, ahol nagyon nagyon messzire elláthat az ember, vagy jól tud működni a vízközelség is, legyen az akár csak egy forrás. Ha valamelyik megadta a kellő ötletet, utána érdemes lehet egy ritkán látogatott kis helyet találni magunknak, ami egyfajta biztonságérzetet ad nekünk, hogy elkezdjük kidolgozni a részleteket.

Jó szívvel tudom Neked azt tanácsolni, hogy mozdulj ki a természetbe, hogy ha valami újra vágysz, vagy ha valami komolyabb döntés előtt állsz. Az itt található jótékony "zaj", kissé lecsendesíti az elmét, ami bár látszólag ellenkezik azzal, hogy új ötletek meg ilyenek, de tapasztalatból mondhatom, hogy működik.

És hogy mi a helyzet a pihenéssel? Ez is furán fog hangozni, de itt úgy pihensz ha mész. Ennyire egyszerű. :)

Honlapunkat itt találod. :)

A fényképen a kőszegi erdei tornapálya pihenőrésze szerepel.

Az idővel mi emberek általában harcban állunk, hiszen ami elmúlt az elmúlt. Visszafelé látjuk a dolgokat, előre felé csak reméljük vagy féljük őket. A jelennel kevesebben foglalkozunk, pedig ha jobban belegondolunk csak vele rendelkezünk.

Amikor a természetben vagyok nem mérek időt, sőt egykor még mobilt se vittem magammal a kirándulásaimra . Nem mintha olyan sokszor kerestek volna, de mégis minden teljesen más nélküle. Az ember rájön, hogy most jobb ha figyel, mert bizony a segítség nem csak egy gombnyomásra van tőle. Kezdetben talán féljük ezt az állapotot, de köszönhetően annak, hogy elkezdünk jobban figyelni mind magunkra, mind a környezetünkre, millió apró csodát fedezünk fel, melyek egész egyszerűen feledtetik velünk azt, hogy egyedül vagyunk.

Bár jelenleg nem tehetem meg, hogy mobil nélkül kiránduljak, de az idő mérése, illetve a nem mérése még mindig jelen van, mint ahogy én is igyekszem jelen lenni. Még sosem késtem el emiatt.

Persze nem arra akarlak biztatni, hogy telefon nélkül indulj neki az erdőnek. Inkább csak azt szeretném mondani, hogy tedd azt amit igazán szeretsz, méghozzá teljes átéléssel, teljes figyelemmel. A múltat meg engedd el mert csak lelassít.

Itt a jó idő, kapcsold ki azt amin ezt olvasod és irány a természet! :)

A képen a kőszegi Hétforrás látható.

Látogass el Kőszegre!